Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Harcos proletárok kultúrája

Egy magánlevél még nem volna kultúra. A valóság egyszerű kijelentése sem. Mindennél több kell ahhoz, hogy kultúráról legyen szó. Hiszen azt például, hogy melyik gyárnak, nagybirtoknak ki a gazdája, s hány munkás dolgozik itt vagy ott, megállapíthatjuk akármikor. A munkáslevélben az elnyomott mondja el a valóságot úgy, ahogy ez a valóság rá, családjára, társaira hat, nyomást gyakorol. S ez már kultúra: mert ezekben a valóságlevelekben egy egész osztály sorsa, valóságos élete s a mai valóság ellen támadó érzülete, egy történelmi szerepet viselő társadalmi réteg szellemisége bontakozik ki. A munkáslevelezésben elmondja a kubikos, a földmunkás, a béres, a cseléd, a bejáró gyári munkás, a fiatal munkáslány, a kifutófiú, a pékinas, a szegényparaszt, a munkanélküli a maga helyzetét, s ezzel tulajdonképpen az emberiség hatalmas rétegének helyzetét a rázúduló kapitalista világban. Ha egy könyvben kinyomtatjuk egyszer a szlovenszkói és kárpátaljai munkások leveleit, akkor az egész világon forgatják majd ezt a könyvet, s azt mondják: ebből a könyvből megtudjuk, s most már tisztán látjuk, hogy milyen az élet Csehszlovákia nemzetiségi területein. A munkásnaptárban egy kanadai magyar munkás levelét olvasom. Most többet tudok Kanadáról, mintha a legszebb angol képeslapokat és regényeket olvastam volna. A munkáslevélben valóságirodalom és valóságváltoztató jövőbe látás, harc van. Tudom, hogy nem egy, de ezer és ezer ember hogyan él Kanadában. Érzem, hogyan gondolkodnak milliók, látom, hogy milyen cél lebeg szemük előtt, mit akarnak. A munkáslevél néhány szavából megtudtam a lényeget, el tudom képzelni magamat a levélíró helyébe. Ez a levél nemcsak egy asszonynak, családnak és millióknak érthető. Ez a kanadai munkáslevél irodalmi tett, kultúijelenség, a harcos proletár kultúra megnyilvánulása. Toborozzatok munkáslevelezőket! Csapjatok fel munkáslevelezőknek! íijátok meg a proletár lapokba, Az Útba., a Munkásba az életeteket úgy, ahogy van, a harcotokat a kenyérért, életért szépítés, túlzás nélkül, s ezzel többet tesztek az emberiség kulturális fejlődéséért, mintha megtanulnátok például az uralkodó rétegek történelmét, vagy átvennétek az úri nép irodalmát. 158