Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Bányai Pál: Vallomás Szlovenszkón

Mily kegyetlen volt a férfi, hogy megeskette az asszonyokat hallgatásukra! A hegyekben démonok laknak. Reggel összeszedtem holmimat. Kiléptem a pajta elé. A tavasz már átformálta a természetet, csak fenn, a hegyek csúcsán volt még nagy úr a tél. Az asszony is készülődött. Előrementem. Amikor visszapillantottam, még ott állt a pajta előtt feketén és szögletesen. — Nem jelentem fel! — kiáltottam feléje. Könnyű léptekkel haladtam lefelé. Erős és nyugodt voltam, de a városi élet újból nyugtalansággal töltött el. Néha nem dolgoztam. Miért? Kinek? A nagy válságok korát éljük. A valóság megtépázta az öröknek hitt igazságokat. A vágyak és valóság konfliktusa kerget minket a skizofréniába. És még az a kétes értékű elégtételünk sincs meg, mint a múlt század bohémjeinek, akik lobogó hajjal, bársonykabátban ingerelhették a polgárokat. A szegénységüket sem leplezték el, és a luesz náluk a különös tehetség jele volt. Nem is fontos, hogy tehetségesek legyünk. Titokban talán irigyeljük Földes Jolánt. Ismerek egy szlovenszkói írót, aki rendesen és kereskedői gondossággal köti be a leveleket, amiket drámája visszautasításával kapcsolatban a nagy kiadóktól és színházaktól kapott. Mindenkinek mutatja ezeket. A negatívumokon keresztül is imádja a siker atmoszféráját. Provincia. Távol vagyunk az igazi szellemi élettől. Mit tegyünk? Menjünk el Alaszkába aranyat keresni? Vagy fussunk Nyugatra, és jáijunk bódult szerelmesként Európa árnyékában? Szenvedélyes és érzékeny ujjakkal tapogatom ezt az országot. (1937) 140