Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Balogh Edgár: Galántai tükör

BALOGH EDGÁR Galántai kistükör A Sarló pozsonyi csoportjától azt a megbízást kaptam, hogy keressem fel a galántai járást, és állpítsam meg azokat a gazdasági és társadalmi erőket, amelyeknek végzetes egymásba csapása a nemeskosúti pünkösdhétfő véres robbanásához vezetett. Velem jött a csoport vezetője is. Útba ejtettük Alsószeli, Felsőszeli és Hidaskürt községeket, és a délutáni órákban éppen Vízkeletet hagytuk magunk mögött, amikor igazoltattak a hatóság közegei, és autón beszállítottak a nemeskosúti községházára. Órák hosszat tartó csendőri kihallgatás után éjjel két szuronyos csendőr autón és vonaton Pozsonyba kísért, s átadott — saját kérésünkre — ügyünk tisztázása végett a pozsonyi rendőrségnek. Az éjjelt a rendőrigazgatóság celláiban töltöttük, a szombat délelőttöt is, és csak délben sikerült igazolnunk tudományos szándékainkat, mire elhagyhattuk a rendőrség épületét. A közbejött akadályok következtében megbízatásomnak nem tehettem kellő mértékben eleget, s a galántai járás gazdasági és társadalmi változásainak pontos megfigyelését és tudományos boncolását a Sarló későbbi néptanulmányozási vándorlásaira és kirándulásaira kellett bíznom. Módszerem nem teijedhetett ki többre, mint az emberekkel való közvetlen és bensőséges beszélgetésre. Ügyvédi szobában, szövetkezeti központban, vasúti kocsiban, kocsmában, országúton, vetések között, parasztházban és csendőrszobában szólottak az emberek. Mindenki beszédében véres árnyak kísértettek, halk és látszólag összefüggéstelen volt a legtöbb beszélgetés, nyomott volt a hangulat. Sokszor csak egy-egy fájdalmas és velőkig vágó, durva káromkodást jegyeztem. A további, remélhetőleg akadálytalan, gondos részletkutatás feladata a tények aprólékosan pontos láncolatát kifejteni, hogy idővel teljes egészében meglássa a tükörben a galántai járás sok szegény embere a maga pontos helyét és egyedül lehetséges, egyenes fejlődési 141