Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Valóság és társadalom - Bányai Pál: Vallomás Szlovenszkón

És jártam Csallóköz porlepte útjain. Sárga búzaföldek és rőt kukoricások mellett haladtam el. Mentem, minden állott. Vonat szerettem volna lenni, hogy én álljak, s a földek, házak, emberek és barmok robogjanak el dübörögve mellettem. A somorjai autóbuszban ültem. Velem szemben a szakállas barát olyan volt, mint valami megelevenedett Chartreuse-reklám, mellette részeg gazdag paraszt aludt, néha ráhajtotta fejét a másik oldalán ülő, átlátszóan kövér apáca megrökönyödött vállára. Viaszból volt az apáca keze, mint a halotté. Talán halott is volt, csak rózsafüzérje élt. A ravasz gabonás szigorú arccal nézett maga elé. Mellette ült a ruszinszkói szakállas zsidó, aki imasapkákkal házalt. Néha cinkos pillantást vetett a kövér barát felé, mintha azt akarta volna mondani: alapjában véve egy brancshoz tartozunk. A cseh hivatalnok felesége büszkén és gőgösen ült a helyén, talán úgy érezte, trónuson ül... A falusi leányka szolgálatba ment Pozsonyba. Lábai előtt kicsiny virágos batyu. Piros volt az arca. Vajon hol látom majd viszont? Az Amerika táncpadlóján, egy merész szemű és szerelmes „vízi huszár" kaiján, avagy az Atlon pincében?! Kezemmel megsimogattam azt a furcsa keverődést, ami összegyűlt az autóbusz belsejében. Csallóköz: por, piszok, munka, szenvedély, szegénység és egy festő barátom, aki novellákat fest, és csak néha jut el gyermeki ártatlanságában a tiszta festői víziókig. Az epika a síkság hangja? A líra? Nem tudom. Csak azt tudom, jól tudom: a hegyekben démonok laknak. Itt hiába keresném őket. Megérkeztem Pozsonyba. Európa, hol vagy? Megmaradt a nyugtalanság. A kávéház ablakából ujjaim hegyével érzem a világot. Vakok érzékenysége az ujjaim hegyében. Egy helyben topogtunk. A polgár élete leromlott, a munkás a füsttelen kémények gonosz igézetében él. és mi nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk tudományunkkal. Új utakat és szempontokat keresünk. Halljuk a fű növését, ismerjük az éter szavát, nem színekről beszélünk, hanem fényrezgésekről, csak az életünkkel nem tudunk mihez kezdeni. Három magyar világot látunk. A díszmagyarosat, a kommerciálisát, amely a kultúrából diadalmas exportcikket kreált Bécstől Hollywoodig, és a harmadikat, az újat, ami valamikor a mi fiatal álmunk volt. 136