Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Szalatnai Rezső: Szlovenszkói magyar líra

igézte beléje az Ady-líra is, az új magyar prózaírók is, akik a falu kérdéseit s általában a magyar társadalmi kérdést boncolgatták müveikben. Divat lett a szociográfia, a szlovenszkói útirajz, mindenfajta helyzetjelentés. S a fejlődés révén ugyanakkor érte el legjobb kifejezési készségét az előző korszakban nevelt fiatal írók egész sora. Szlovenszkó, úgy tünt fel, megtalálta haladásának igazi útját, s most már semmi sem tartóztathatja fel a továbbiaktól. Dehogyisnem! Mi minden akaszkodik bele az ilyen fejlődés menetébe. Azt csak azok tudják, akik végigélték a folyamatot vagy a hozzá hasonlót. A politikai aktivitás, a kisebbségi magyarság ilyen nevű mozgalma zátonyra jutott, s megerősödött a régebbi, fordulat utáni álláspont a politikai életben. Ez gyakorlatilag súlyos hátrányt jelentett, anyagi hátrányt és szervezkedési megtorpanást, saját lehetőségeinek önkéntes mellőzését, amíg például a német kisebbség nagyszerűen tudta megvédeni és növelni iskoláit, szellemi intézményeit az állam segítségével, addig a magyarság még csak a járási közművelődési testületeit sem alakította meg, holott erre kötelező törvény van a köztársaságban. Az európai és csehszlovákiai politikai helyzet s a leromló gazdasági élet ívei alatt gyöngének bizonyult a lírai látomásokból szövődő kisebbségi egység. Gyöngének pláne akkor, amikor az egykori haladó gondolkodású közszellem ijesztően összezsugorodott, a fölrévülő apák ismét visszavonultak, s a türelmetlen fiúk az irodalom sáncaiból szinte átmenet nélkül, dacosan foglalták el a baloldali politikai sáncokat. Jobbra át! Balra át! Sziklay Ferenc még kiadja az egység nevében a lírai antológiát, mely bemutatja az első tíz esztendő lírikusait. Szvatkó Pál még megpróbálja a komoly esztétikai kritika jegyében egy folyóirat, az Új Munka köré összegyűjteni a legértékesebb alkotó fiatal írókat, Szent-Ivány József, a politikus, még fél erővel, majdnem kísérletképpen, összehívja a kibontakozást a tiszta irodalom nevében kereső Szentiváni Kúriát, afféle szlovenszkói Marosvécsi Helikont, de a helyzet feltartóztathatatlanul romlik. Győry Dezső, az Újarcú magyarok írója, megdöbbentő vallomással búcsúzik az egész generáció nevében egykori álmaitól, a Hol a költő? című kötetében. Mennyire igaza volt! A Sarló, a fiatal gárda eme élcsoportja nemsokára szétfoszlik baloldali pártpolitikája által, s azóta nincs is ily fajta szervezete és problémafelvető fóruma a szlovenszkói magyar fiatalságnak, szervezet és fórum, melynek bárkinél meghittebb köze volt irodalmunkhoz. 126