Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Szalatnai Rezső: Szlovenszkói magyar líra

ébreszteni benne a szlovenszkói magyar irodalom hitele iránt, lelkesíteni akaija, kitartásra buzdítani, hisz tőle függ. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy az olvasó amúgy is pártunkon van. Túl soká folyik a vita, s az olvasó alig vett benne részt. Az irodalom mintha csak az írók és irodalmárok magánügye volna itt. A vita olykor elfajul, személyeskedő riadókkal színeződik, s három-négy évenként rendszeresen megismétlődik. Ez már szlovenszkói magyar jellegzetesség. Kritikai érát, a dilettantizmus végső kiküszöbölését, az írástudó abszolút világnézeti és erkölcsi biztonságát követelik úton-útfélen, kávéházban és újsághasábokon, folyik a harc végkimerülésig, a vitaírások kötetekké duzzadnak, s természetesen az igazi kötetek, amelyekről beszélni lehetne, egyre gyérebben láthatók. Szlovenszkón általában sok az elmélkedés, a program, terv és ötlet, annál kevesebb az alkotás, annál szegényebb a szervezett szellemi élet. Fő a manifesztum, a lángoló megállapítás és „leszögezés", a nagyszerű cikk. Mi a cikkirodalom országa vagyunk. Ha valaki, íróféle nagyot akar mondani, azt mondja: micsoda cikket írok, meglássátok! S verseny is csak ebben a műfajban fejlődött ki, nevezetes verseny, akárcsak a reformáció korabéli magyar szellemi életben, amikor egy paprikás pamflet mindennél derekasabb teljesítménynek látszott. A legfőbb irodalmi mondanivaló a program elmondása volt. S ha már programról volt szó, az írástudónak eszébe jutott mindenféle program, mert Szlovenszkó a nélkülözések és a lehetőségek hazája is, s gazdasági, társadalmi, politikai vonatkozásban be sok érdekeset tud mindenki. így aztán az irodalmi célkitűzéssel írott cikkek a végén egy totalitásig feszített általános érdekű elmefuttatássá válnak. Közben még más erők és körülmények is hatnak az íróra. De a legerősebben a kisebbségi közösség élete és mozgása. Szűk és szűkös viszonyok között élünk. A helyzet néha olyan, mint egy halastó, sőt mint egy akvárium élete. Sürgés-forgás, egymás mellett és egymás ellen, kikerülhetetlenül, nyughatatlanul. Alig marad idő, ráérő, gondolatmélyítő, ötvösnek való idő az alkotásra. Ami hirtelen elkészül, mint a vasárnapi újságcikk, még nyers is kissé, hevenyészett, nem ismeri a forma kényességét. Tudjuk, hogy az újság nemigen kedvez a nagy mű megszületésének. S a szlovenszkói magyar író nem annyira könyvekben (ritkán folyóiratokban), mint inkább újsághasá120