Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Zapf László: Magyar irodalom Csehszlovákiában

annyira abszolút európai és emberi, hogy a kisebbségi irodalom speciális feladataihoz kevés köze van. Most jelenik meg legújabb regénye a Kazinczy Társaság kiadásában. Jó elbeszéléseket írnak Szombathy Viktor, Sebesi Ernő és N. Jaczkó Olga. A jobboldalhoz tartozó Szombathy humoros ifjúsági regényeivel tünt fel. Nagyon agilis közéleti ember, és jó újságíró. Újabban a csehszlovákiai magyar falu apró realitásaira terelődött figyelme. Ez éven kiadott kétkötetes novellás kötetében a magyar dolgozó osztályok fiainak a cseh országrészekben töltött katonáskodását írja meg. De elbeszélései, minden aktualitásuk dacára, valahogy a felületen mozognak, nincsen bennük mélyebb lelki sodródás. Sebesi elbeszéléseiben viszont megvan az, ami Szombathyból hiányzik: a pár oldalon összesürített emberi tragédia vagy megkapó társadalomrajz. Az eseményekre csak megtörténtető drámaiasságával és rövid balladaszerűségével hat. Nemhiába külföldön is ismert drámaíró. Végül N. Jaczkó Olga az egyetlen értékes nőelbeszélőnk. A csehszlovákiai magyarságból termelődtek ki Egri Viktor és Jarnó József regényei, de nem ennek a magyarságnak a visszhangjai. Annak a nem magyar történelemből való, az európai irodalmak reminiszcenciáival hódító magyar exportirodalomnak csehszlovákiai képviselői, melynek legismertebb nevei Bíró Lajos és Lengyel Menyhért. Jarnó regényei nem olyan értékesek, mint Magyar miniatűrök címen kiadott irodalomtörténeti novellái. Egri Viktor határozottan jó elbeszélő, de a hatásvadászat nemegyszer megöli nála a felvetett problémát. Ő különben a budapesti újságírás felfedezettje, akinek külföldön is ismerik nevét. Nála a szlovenszkóiság csak külsőség. A csehszlovákiai magyar regényírók nem tudtak eddig olyan egységes világképpel előállni nagyregények keretében, mint Reményi József, az Amerikában élő csehszlovákiai magyar. Az 1926-ban Kassán megjelent négykötetes regényében az Emberek,.ne sírjatokban az amerikai materializmusban vergődő, érzékeny lelkű Barth Jánost mutatja be, aki gépemberek társaságában az emberi élet örök jósága és szépsége után vágyakozik. Ennek a szépségnek az üzenete a magyar otthon, a magyar föld marad számára. Míg ez éven megjelent Élni kell! című regényében ismét megölhetetlen hittel hisz az életben. A magyar realitások megírója a jónevű beregszászi elbeszélő, Tamás Mihály, aki fiatal éveinek novellákba adott „tavaszi vallomása" után a bomladozó magyar középosztály és a naivan pusztuló 117