Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Zapf László: Magyar irodalom Csehszlovákiában

magyar reakció eszköze lesz ezáltal. Továbbfejlődési lehetősége: ha radikális szociális eszméit megpróbálja a mai magyar társadalomban lokalizálni! Mint cikkem első részében láttuk, a csehszlovákiai magyar szellemtörténet tengelye a szociális haladás és a nemzeti eszme összetűzése volt. E két kérdést akarja összeegyeztetni Kelembéri Sándor: a legradikálisabb szocializmust és a nemzeti sors bátor vállalását. Ez a problémája a Mécs László melletti másik legnagyobb csehszlovákiai magyar költőnek, Győry Dezsőnek is. Győry Dezső első költői élménye volt a csehszlovákiai magyarság ájulásba roskadása az államfordulat után. De Győry Dezső nem maradt ebben az átkos passzivitásban, mint ahogy Mécs oda kötött ki kozmopolita forradalmisága után. Győry felérezte a magyar középosztály válságát, melynek a magyar múlt kölönceit le kellett vetnie, ha itt továbbra is élni akar. Ennek a középosztálynak először is műveltebbé kellett lennie, hogy képes legyen az elmulasztott kultúrfokok behozására. És ennek a középosztálynak ki kellett vetkeznie a felső tízezrekhez lokalizált öncélúságából. Győry a kisebbségi magyarság minden társadalmi rétegének egymásrautaltságát hívja tanúbizonyságul ehhez a történelmi aktushoz. Végrehajtására-pedig az új felnövekvő intelligenciát, a magyar egyetemi fiatalságot ösztökélte. A csehszlovákiai, történelmi jelentőségű magyar ifjúsági mozgalmak prófétája lett. S ha vele együtt az az „újarcú magyarság", melyet hirdetett, meg is bukott a csehszlovákiai magyar politikában, az ifjúsági és irodalmi mozgalmakban ismét új erők lendülnek tettre. A csehszlovákiai magyar elbeszélő irodalom kezdetét ugyanazok a jelek kísérik, mint a líráét. Itt is elsősorban magyarságot hirdető, magyar nyelven írt könyvekre volt szükség. Hogy viszont itt nehezebbek voltak a viszonyok, azt már föntebb kifejtettük. Az első elbeszélők között ott látjuk Aixingert, Jankovicsot, Alapy Gyulát, Sziklay Ferencet és Rácz Pált. Elmésen szórakoztató riportregényeket írtak Vécsey Zoltán és Herczeg Gábor. Nem az ember létkérdése vagy egyéb probléma fontos náluk. Jó szórakoztató írók akarnak lenni, ezért ügyesen összeállított regényeket írnak. Vécsey még a, detektívregénybe is belekóstolt. Kétkötetes regényét pedig, A síró városi, mely az 1918-as évekről szólt, a rendőrség elkobozta ez év elején. A nagyrészt Budapesten élő Márai Sándor zseniális regényeket ír, de életsíkja 116