Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Zapf László: Magyar irodalom Csehszlovákiában

elleni gyűlölete egyedüli pozitívuma. Különben a legantiszociálisabb anarchista és a civilizáció gyűlölője. Reininger József viszont csak a kommunista versek lapos prózaiságát és vezércikkhangját tudta elsajátítani. Morvái Gyula, Kovács Endre és Bólya Lajos a legfiatalabb szélsőbaloldali költők. Morvái jellemző erővel, gyenge lírai vénával rajzolja a magyar falu nyomorát. De versei kissé sok ateizmussal és fenegyerekeskedéssel vannak túlzsúfolva. Kissé darabos, líraiatlan versei legfeljebb a csehszlovákiai magyar irodalom egy részletkérdését oldhatják meg: a magyar falu megírását. De távolról sem lehet egy egyetemes új kisebbségi magyar líra egyedül lehetséges kezdetének nevezni, mint a túlzó baloldali fiatalok teszik azt, akik egy felelősségteljes kisebbségi magyar irodalom tárgyául a parasztságot és a munkásságot jelölik meg, s más kérdést nem ismernek! A csehszlovákiai magyar líra legkimagaslóbb alakja s egyetemes magyar viszonylatban is legkiválóbb képviselője Mécs László, királyhelmeci kat. plébános, a premontrei pap költő. Nagy népszerűségét elsősorban valóban kiváltságos szavalóművészetének köszönheti. Mécs László bejárta már Csehszlovákia minden jelentősebb magyar községét, Magyarország majdnem minden városát. Saját verseinek előadásával a magyar irodalomtörténetben páratlan sikereket ér el. Ma is garmadával kapja a meghívókat a különféle ünnepélyekre, előadásokra stb. Szavalókészsége mellett verselésének teljesen egyéni verezetével, ritmusának eredetiségével nyeri meg a közönséget. Kár, hogy szavalásában egyre több a primadonnás színészkedés, és hogy verstechnikáján is meglátszanak ennek nyomai. Máskülönben korunk legmélyebb problémáinak költője. 1923-ban megjelent első verskötetében, a Hajnali harangszóban úgyszólván egyetlen életkérdése a szociális kérdés volt. Az élet minden megnyilvánulásában ezt látta maga felé kiáltani, s nagy történelmi koncepciójú verseiben a proletárság ígérkező előretörése az összeomló polgári társadalom romjain az első keresztényeknek Róma összeomlásán felépülő korára emlékeztet. Később azonban elveszti az emberi történelem folytonosságába vetett fiatalos hitét. Megelégszik a nyomor részletrajzaival, valami egészen irracionális megváltásban hisz már csak. Ennek oka elsősorban papi cölibátusa, melynek emberi szenvedéseit nyílt őszinteséggel táija fel. Megtörésének másik oka az, hogy szociális világképét nem lokalizálta a magyar történelemben. Ezért szociális verseivel ellenkező nemzeti elbúsulásnak adja magát. A legantiszociálisabb 115