Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Zapf László: Magyar irodalom Csehszlovákiában

előtt lezajlott nagy magyar irodalmi megújulásból semmit se kapjon a magyar középosztály, mely még 1918-ban is azt hitte, hogy Petőfiig és Aranyig tart a magyar irodalom. Az idősebb generáció és az általuk babusgatott fiatalok nem voltak elég ruganyosak erre a változásra. Az államfordulat utáni első években fáradt kábultságban éltek, naponta lesve, hogy mikor fordul vissza minden a régi kerékvágásba. Mikor hiába vártak, és látták, hogy a hivatalos magyar kultúrpolitika nyomásának megszűnése az itt élő magyarságot először is világnézetileg progresszívebbé teszi, akkor hirtelen észbe kaptak s igyekeztek nemcsak a régi politikai, de a régi világnézeti viszonyokat is visszasírni, sőt ez utóbbit reális tettekkel visszacsinálni. Ők rendezték 1923-ban a Petőfi- és Madáchünnepségeket, 1925-ben pedig Jókai megünneplését. Ezek az ünnepségek voltak az itt élő magyarság első nagy kulturális felocsűdásai. Ebben az időben voltak az első politikai szervezkedések és kulturális megmozdulások. 1920-ban Komáromban a kisebbségi magyarságot összefogó egyesületeket akartak alakítani, melyeket azonban a kormány nem hagyott jóvá. Ezért intenzív üzembejöttek a már meglevő egyesületek, amilyenek a pozsonyi Toldy Kör, a komáromi Jókai Egyesület és a kassai Kazinczy Társaság. Az összmagyarság jegyében és nevében országos akciókat kezdtek indítani. Eleinte minden téren nagy sikerrel jártak, és egységes összefogást eredményeztek. Az idősebb generáció, mely nem csupán biológiai korhatárt jelent, a nemzeti hagyományok megőrzését és tiszteletben tartását követelte, az irodalomban ellene volt a Budapesttől való decentralizációnak és a modern követelményekkel dolgozó kritikának. Az irodalom megszervezésére irányuló első kezdeményezés a Toldy Kör által 1922-ben megindított, évenként megjelenő irodalmi almanach, az Új Auróra volt. Ez a vállalkozás nemzetmentő irodalmat akart csinálni, és éppen azért a mondvacsinált, művészietlen irodalomnak tipikus példáit nevelte ki Szlovenszkón. Ez a hazafias dilettantizmus folytatódott az 1925-ben a PMH mellékleteként kiadott Magyar Vasárnapban is, melynek azért kellett másfél év műlva megszűnnie, mert bátrabb hangok is jelentkeztek benne. Mert időközben a magyar intelligencia egy egészen új történelmi elhivatású generációja nevelkedett fel Csehszlovákiában. Ennek ma már szélsőséges kinövései is vannak, de azt elejitől fogva egyik irányzata se tudta elviselni, hogy a csehszlovákiai magyarság kultúré110