Szlovenszkói küldetés – Csehszlovákiai magyar esszéírók 1918-1938

Irodalom és nemzetiség - Szvatka Pál: Szloveszkói magyar irodalom

nem végezhet fejlesztő munkát, ámbár több jó szándékú és hozzáértő kritikus működik Szlovenszkón (Fábry Zoltán, Peéry Rezső, Szalatnai Rezső, Sziklay Ferenc stb.). Kísérlet minduntalan történik a kaotikus irodalmi állapotok megszüntetésére: legújabban Barta Lajos hirdetett együttműködést a Pozsonyban alakult Szellemi Társasággal, a Masaryk Akadémia örökké tervez hasonlót, s a jobboldalon is készül egy „írószövetség", de a hevenyészett tervek sohasem vezetnek eredményre. A kezdeményezésnek szemmel láthatóan Budapestről kellett kiindulnia. Azok, akik a jelen antológiát más szlovenszkói magyar könyvekkel együtt kiadták, s tervbe vették, hogy ezentúl is figyelemben fogják tartani Szlovenszkó íróit, felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek a szlovenszkói magyar literatúrában. Akciójuk bizonyára felpezsdítően hat, s nyomában az irodalmi vérkeringés újra megindul Szlovenszkón. Hiszen a feladat nem több és nem más, mint összegyűjteni és biztos kézzel elrendezni a meglevő anyagot, mert a múlt érdekes fejlődése után szétszórtan éppen elég értékes anyag vár a megismertetésre. A magyarországi olvasó pedig látni fogja, hogy az erdélyi irodalom mellett Szlovenszkón is kialakulóban van az egyéni zamatú, különleges irodalom, írók élnek és működnek, s egyre követelőbben kopogtatnak a magyar szellemi élet ajtaján. A magyarországi olvasó bizonyára csodálkozva fog örülni az új felfedezésnek, s a megmutatkozó szlovenszkói irodalmat ugyanolyan lelkes szeretettel fogadja, mint fogadta két-három évvel ezelőtt az erdélyit, s törekvéseivel, harcaival, kételyeivel, másféleségével, újarcúságával szemben ugyanannyi érdeklődő megértést mutat. (1935) 108