Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)
Egri Viktor: Anna
mellékutakon jártam. Itt kisebb volt a zűrzavar, a bomló front fejetlensége. Kora hajnalban vándoroltam, meg délidőben, amikor tudtam, hogy az utat ellenőrzők is többet törődnek az ebédjükkel, mint holmi magányos vándorral. Talán ha lopakodva, félve megyek, baj ér, de az én hátam akkor már nem görnyedezett, egyenes volt, mint régen, és felemelt fejjel tekintettem szét a világon. Élelmet ott szereztem magamnak, ahol éppen lehetett. Pénzem is volt, Anna gondolt rá, hogy néhány márkával ellásson, de azokkal a papírokkal nem mentem volna sokra. Ha nem vagyok leleményes, egy falás kenyérhez sem jutok és az éhség elveszejt. Éjszaka egy szétbombázott ház épen maradt kuckójába húzódtam. A sötét megint szemem elé hozta Anna alakját... Nyakában korallfüzér csillogott tompa fénynyel, hajában a szalag most égő vörös volt. Bizonyára nekem csinosította ki magát akkor, és én bolond fejjel nem láttam meg. Ö, milyen ujjongó, viharos boldogsággal venném most karjaimba és ölelném magamhoz! És micsoda drága vallomást suttognék a fülébe! Milyen viharosan és fülledten ég és lobog most bennem, egész testemet égeti, a számat cserepessé teszi! Ha ez az igazi szerelem, köszönöm neked, élet, százszor köszönöm, hogy ajkamon érzem ízét. Érzem, ez a szerelem minden darabosságot, salakot kiéget bennem, és tiszta leszek, férfiasan kemény és tiszta, hogy életet adhassak. Ezen az éjszakán fordult meg bennem először a gondolat, hogy az élet értelme a folytatás, a gyermek, aki az én húsomból, az én véremből fakad — és Anna mása lesz. 6 így köszöntött rám a felszabadulás — túl a bajor határon, valahol Biberach mellett. 6* 83