Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Egri Viktor: Anna

húgához költözött Münchenbe, de őt nem vitte magával, hanem idehozta a fivéréhez, ebbe a majorba. — Itt jobb dolgod lett? — faggattam a lányt. De már elködösödő szemén is láttam, hogy kérdésem helytelen. — Jobb ... amíg élt az asszony. Itt ugyan még több volt a munka, eleinte két lovat is gondoztunk, a gazda fuvarozó munkát vállalt, de mikor a legfiatalabb gyereke is bevonult, eladta a lovakat, mert engem kocsisnak mégsem alkalmazhatott. De bírtam a munkát, ennivaló is több akadt, nem adagolták olyan szűkösen, mint Augsburgban. Hanem aztán egy nap kórházba vitték az asszonyt, és nem került többé haza. Valami rákos daganata volt, és abba belehalt. Akkor kezdődött a pokol... Anna erről a pokolról is beszélt. Száraz szemmel mondta el, hogy az életerős, ötvenesztendős gazda, ahogy egyedül maradtak a házban, megkívánta, egy éjszaka álmában meglepte és erőszakkal magáévá tette. — El akartam vágni a torkát... — mondta maga elé meredve. — De nem tettem meg, mert nem akartam, hogy elfogjanak és felakasszanak. Nekem haza kell jutnom, ha egyszer vége lesz ... Milyen erős volt Anna, esettségében is erős! Akkor még nem tudtam, hogy szeretem, inkább úgy éreztem, mintha a nővérem vagy anyám volna, ahogy ápolt, gondjaiba vett, sebeim sajgását enyhítette, fehérneművel ellátott. 5 Amikor az istállóból kijöttem, ezúttal nem kellett megállnom, hogy szemem hozzászokjon a sötéthez. Nyugaton vérvörös és borostyánsárga fényekben lán79