Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Egri Viktor: Anna

Azon a baljós reggelen megfogadta ugyan, hogy kitart alkonyatig rejtekünkön, de alig értem a mező szélére, lövés dördült el mögöttem az erdőben. Az első percben azt hittem, az erdész lőtt valami vadra, de reményem hamar szertefoszlott: az erdő szélén megjelent egy puskás ember, a sebesült Pavelt kergette maga előtt. Ha nem jönnek futva emberek a falu, a völgy felől, talán megmenthettem volna. így minden hiábavalónak látszott. Később, úgy délidő felé, lövéseket hallottam a falu irányából. Tehetetlen fájdalmamban csak sírtam és átkoztam magamat, hogy nem maradtam mellette. Aznap éjszaka nem mertem felkeresni rejtekemet. Bizonyságot akartam, hogy nem fedezték fel és nem kutatnak utánam. 4 Éjszaka ismét belopództam a major istállójába. Koromfekete, áthatolhatatlan éj volt, lépésenként, tapogatódzva mertem csak megtenni az utat. A sár sűrű volt és ragadós, ez is a tavasz jöttét hirdette. Amióta bögrém volt, abba fejtem a tejet. A melegben erőt vett rajtam a gyöngeség, s mellemből fel-feltört a sírás, hogy a tejet nem oszthatom meg Pavellal. Egész nap, még este is, míg ki nem hunytak a lámpák, éberen figyeltem mindenfelé. Talán ez a megfeszített kémlelés okozta, hogy a párás melegben elernyedt minden tagom és elnyomott az álom. Testemnek kellett az istálló melege; most, hogy elvesztettem Pavelt, az első napokban nem bírtam volna az erdő magányát, a csontig hasító hideget; az állati kigőzölgés megnyugtatott és álomba zsongított. De bármilyen mély volt is az álom, idegeimben ott lappangott az űzött vad ösztönös félelme, és az első 76