Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Egri Viktor: Anna

2 Leshelyemről csak akkor mozdultam, amikor a ház sárgán hunyorgó két ablakszeme már elfeketedett. Odalenn lepihentek, ha nincs kutya a háznál, bátran körüljárhatom. A halvány holdfényben is megállapíthattam, hogy a takaros majort mennyire megviselte a háború. A falakon penész, kivirágzott rajta a salétrom, hull a vakolat. Fájós, dagadt lábammal nehezen vonszoltam magam a ház körül. Az istálló ajtaja zárva volt. Ebből arra következtettem, hogy cseléd nem alszik odabenn. A szívem hevesen megdobbant, ahogy megláttam az ablakot. Pontosan olyan volt a szellőztetője, mint az otthoni istállóké. Befelé nyílik, és ha forgatható belső reteszét nem hajtották rá a fakeretre, akkor kintről betolhatom. Csak lovak közé ne kerüljek, ez kóválygott a fejemben, ahogy mászni kezdtem befelé. Egy percbe sem telt, és bent voltam az istálló párás melegében. Az erjedt szag fejbe ütött, jó darabig kábultan hevertem a nedves szalmában, a trágya melegében, és arra eszméltem, hogy forróság éri arcomat... Ha bika, könnyen összetaposhat... ösztönös mozdulattal simogatni, becézni kezdtem az állatot. így tettem suhanckoromban az otthoni istállóban is, a Tarka hálából végignyalta arcomat, mint ellés után a kisborját. Erőtlen ujjakkal kitapogattam a tehén tőgyét. Az első meleg sugár szétfreccsen az arcomon, a mellemet éri. Ájulathoz hasonló szédület fog el, ahogy a sűrű, édesen meleg tej a számba csurog. Az újjászületés mámoros perce ez, nem is tej, hanem folyékony ifjító erő árad, zuhog belém, végigjárja ereimet, betölti testem minden parányát — egyszerre elsöpri szívem fullasztó szorongását! Megfeledkeztem dagadt, gennyező lábamról, kezem 5* 67