Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Egri Viktor: Anna

és tarkóm, arcom új sebeiről, elmúlik minden testi kínom, odavész rettentő nyomorúságom — ember vagyok újra! A tagjaimba visszaszálló erő eszembe juttatta, hogy nem szabad egyetlen tehén tejével jóllaknom, mert a hajnali fejésnél felfedezhetik, hogy járt itt valaki.Odakúsztam a másik, majd a harmadik tehén alá és folytattam a mámorító erőgyűjtést. Jó volna most jóllakottan elnyúlni a kérődző állatok, bódító párájában és aludni hajnalig, túl a napkeltén, az egész, fagyos nappalon át a sötétedésig és azon is túl még egy teljes éjszakán!... Észveszejtő gondolat!... Ha nem szakítom ki magam rögtön az álom rám szakadó bűvöletéből, hajnalban itt talál a béres vagy a gazda, és én elvesztem: bilincsbe vernek és a fagyos országúton toprongyosan a táborba hajtanak. A szél csaknem kitépte kezemből az istálló ablakát. Nem bántam most az orkánná dagadó vihart: görgeti a havat, elsöpri a nyomokat; hajnalban senki sem láthatja, hogy idegen járt a ház körül; nem keresnek, nyugodtan alhatom a boglyában. Másnap éjszaka, ahogy kijöttem az istállóból, kissé messzibbre merészkedtem. A derengő fényben egy kerekeken álló házikót pillantottam meg a mező szélén. Gabonaérés idején tolnak ki nálunk is ilyen vándorló csőszkunyhókat a határba. Éjszaka onnan vigyázza az őr a mezőt, a gyümölcsöst, a szőlőket. A kíváncsiság odavitt a házikóhoz. Egy ócska télikabátot találtam benne. Avítt volt már nagyon, folt hátán folt, ám arra jó, hogy csíkos rabruhámat eltakarja. Épp idejében tartottam kifelé zsákmányommal, mert odalenn már szólt a kakas, ébredezett a majorság. Szei^ncsére csak néhány méternyire esett az erdő. Remegtető, szédült boldog ság érzet fogott el. Ahogy felértem a boglyához, már nem is volt kedvem elrejtőzni. Furcsa meleg csapott meg. Déli szél hozta, mintha óriási nyitott kemencéből áradna. Éreztem is 68