Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Dénes György: Szegény emberek

— Szegény ember vagyok ... — mondta Fogas András, és hozzálátott a tűzrakáshoz. De a törzsőrmester tovább kötekedett: — Tehát kommunista. Jó pipák maguk, mondhatom. A más ember vagyonára pályáznak. Jó lenne elzabrálni a másét, ugye? — Nézze, törzsőrmester úr, — felelte csendesen Fogas — engem nem lehet ugratni. Volt nekem már dolgom nagyobb urakkal is, mégsem ijedtem meg ... De különben sem azért jöttünk, hogy engem faggasson! Pelikán mérgesen a fogát szívta: — No, no, sokat gondol magáról, Fogas elvtárs! — Az „elvtárs" szót gúnyos nyomatékkal ejtette ki, majd hozzátette: — Különben is, nem a szakszervezeti titkárral társalog, hanem a csendőrparancsnokkal! Érti? Fogas András előbb meggyújtotta a rőzsét, csak azután válaszolt: — Értem, törzsőrmester úr, nagyon is értem. A csendőr bólintott és közelebb lépett a tűzhöz, amely ropogva mart a gallycsomóba. Tenyerét jólesőn összedörzsölgette a láng fölött, és mintha bosszúsága is felengedett volna. — Hm ... ügyes ember maga azért, Fogas úr ... Istenemre, jólesik ez a kis meleg! — szólt megenyhülten. A másik nem felelt. Lassú mozdulatokkal rakta a tüzet, nézte a lángok játékát. Szemében különös fények izzottak. A csendőr vállat vont és megint magába zárkózott. Amikor jól megszárítkoztak, Pelikán ismét elővette a sípját. De hiába fújta, mert sem a tizedes, sem a kerülő nem mutatkozott. Végül abbahagyta és mérgesen legyintett: — Nem várhatunk tovább. Gyerünk. Majd megtalálnak a faluban. Továbbindultak a szakadó esőben. Útközben kétszer 45