Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Dénes György: Szegény emberek

a hegyen vár majd bennünket. Hat órakor legyen a lakásom előtt. Ha nem kelnék fel időre, zörgesse meg jól a kaput. — Értem, törzsőrmester úr. Hatkor bezörgetek. Szitáló esőben indultak másnap hajnalban. Útközben bezörgettek a tizedeshez, de az kikiáltott, hogy menjenek csak, majd utoléri őket. Lassan bandukoltak felfelé a hegyi úton. A törzsőrmester meg-megállt, belefújt a sípjába, de a tizedes csak nem mutatkozott. — Hol az ördögben marad olyan sokáig ? — mondta dühösen, és zsebkendőjében megtörölgette nedves képét. Az eső egyre sűrűbb pásztákban verte a földet. Mire felértek a tetőre, már az orruk hegyéig sem láttak. Kiss bácsi azt ígérte, hogy az útkereszteződésnél várja majd őket, egy nagy odvas cserfa alatt. A cserfát meg is találták, de a kerülő nem volt sehol. — Vajon hol lehet az öreg ? — szólt töprengve Fogas András, de a törzsőrmester nem felelt. Arca megsötétedett a bosszúságtól. Hátát a fatörzsnek vetette, nyakát a válla közé húzta. Teste meg-megrándult az átázott köpeny alatt. — Várjon csak egy kicsit... — mondta Fogas András, és bement az erdőbe. Száraz gallyat szedegetett meg harasztot. Mikor összegyűjtött egy jó csomót, ölébe kapta és visszatért a törzsőrmesterhez. — Mit csinál maga? — förmedt rá a csendőr. A másik megütődve nézett rá: — Száraz gallyat szedtem. — Nem találkozott ott valakivel? Mi? Nem akarnak itt velem elbánni ? — kiabált f elhevülten a törzsőrmester. — Ugyan már, no, tüzet akarok rakni, hogy megszárítkozzunk. — Tüzet? És nekem miért nem szólt, hogy mit akar ? ... Maga kommunista, igaz ? 44