Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Dénes György: Szegény emberek

— Azt a fehérszakállas Krisztusát ennek a világnak! — tört ki belőle a keserűség. — Hát velem alaposan kibabráltak! — Csak nem lopták el? — lépett melléje a fuvaros. — El azt, egy szemig! — Vajon ki lehetett az a gazember? — Nem tudom — vakarta meg tarkóját a kárvallott. — De ha kezembe kaphatnám, tudom isten, megemlegetne! — Most mitévők legyünk? — kérdezte a másik. — Meg kell várni Kiss bácsit, a kerülőt. A fuvaros kifogta a lovakat, Fogas András meg elindult a keréknyomon. De hamarosan visszatért. — No mi van? — kérdezte a fuvaros. Fogas legyintett: — Az isten se tudna annyi keréknyomon eligazodni. — Talán a Kiss bácsi. — Lehet — mondta Fogas András, és kedvetlenül leült egy tuskóra. Arra gondolt, hogy most aztán fizetheti a fuvarost hiába... De mit szól majd az asszony? Becske Sándor, mintna gondolataiban olvasott volna, így szólt: — Ha már annyira megkárosodott, hát nem kérek pénzt én sem, szomszéd. Majd letudják valahogy azt a pár koronát. Kell a dolgos kéz tavaszkor. — Majd elküldöm az asszonyt ültetni — könnyebbült meg Fogas András, és cigarettával kínálta társát. Rágyújtottak, vártak. De csak jó sokára vetődött arra Kiss bácsi, a kerülő. — Ellopták a nyesésemet — állt elébe Fogas András. A deresedő hajú, mokány kerülő felrántotta szemöldökét: — Mit? Ellopták? — El bizony. Nézze csak, itt a kerék nyoma. — De hiszen tegnap délben még itt láttam ... — csóválgatta a fejét Kiss bácsi. — Délután rakhatta fel a gazember. 41