Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Ordódy Katalin: Epizód

lélek sem volt a közelben. Nyugalmam lassan-lassan kezdett visszatérni. Leverten indultam útnak. Az első adódó alkalommal természetesen jelentést tettem a hatóságnál a szomorú esetről, melynek akaratlanul tanúja lettem. A ma déli lapokban írtak is róla, onnét tudtam meg, hogy mindennek az oka egy szolgálatot felmondó biciklifék volt. Érdekes, akármennyire is erőltetem, nem tudok visszaemlékezni rá, hogy biciklit láttam volna valahol a közelben. Rólam is megemlékeznek a lapok, általában igen elismerő, udvarias formában. Az egyik például ezt írja: Egy ismert nevű külföldi diplomata volt tanúja a tragédia utolsó pillanatainak, aki a leggyorsabban értesítette a hatóságot az eseményről. Neki köszönhető, hogy Maurice Valón kilétét késedelem nélkül megállapíthattuk s a tetemet átadhattuk a gyászoló családnak. Rövidesen megkezdődnek a konferencia közvetlen előkészületei. Még ma megbeszélésem van a miniszterrel. Ezek a napok majd elhalványítják bennem a tegnapi szomorú epizódot, amely, amint már az előbb említettem, semmi vonatkozásban sincs azokkal a közérdekű politikai mondanivalókkal, amelyek majd viszszaemlélíezéseimben szerepelnek.