Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Monoszlóy Dezső: Karácsonyi történet

szagú szobában alszik. Hol itt, hol ott van, csak azért, mert így több a kereset. Otthon meg szép lakás, rádiógramofon, szőnyegek ... Városi kisasszonynak látszik, mondta a kocsmáros. Dehogyis, hiszen falujabéli. Csak olyan törékeny, finom. Mihály kíméli is, dolgozni se hagyja ... Fejét hátrafeszítette a párnás ülésen, s amit még sohase érzett, úgy tűnt neki, hogy a halántékán dobog a pulzusa. — Majd megkérdezi tőle — vigasztalta magát. — Megkérdezi, megkérdezi — ismételte bizakodón. De aztán csak legyintett. Az se ér sokat. Nem vallja be, csak néz majd azzal a tiszta babaszemével. Pedig egészen biztos, hogy megcsalta. Mihály nyakán kidagadtak az erek. De ő nem hagyja majd annyiban hanem ... hanem — a keze ökölbe szorult — kikényszeríti belőle az igazságot. Erre a hangra megdöbbent, s egyszerre irtózni kezdett saját magától. De azért csak tovább mondta: — A földre teperi, a csuklója köré csavarja a haját, úgy fogja vallatni. Mihály rémülten hunyta le a szemét. De lehunyt pillái mögött is piros fények égtek, mintha a csárdai kályha parazsába nézne, s ebben a vörös izzásban ott birkózott, fojtogatta Ilonkát, akihez eddig még hangos szóval sem szólt öt éves házasságuk alatt. — Neki! — dobolt Mihály agyában a szó, izmai megfeszültek, mint amikor az erdőt irtotta. — Hát most megmondod, te céda! — s a levegőbe csapott az öklével. Erre a mozdulatra felriadt. A többi utasok is összenéztek. — Alighanem valami rosszat álmodott a bácsi — mondta egy nagykendőbe bugyolált asszony. Mihály szégyenkezve hallgatott. Kiegyenesítette tagjait, mint aki tényleg álmából ébredt, aztán csak ült némán, vacogva, hosszú órákon keresztül, egészen addig, amíg a bratislavai állomásra be nem futott a vonat. Akkor gyorsan összeszedelőzködött. A karácsonyfát óvatosan maga elé emelte a leszálláskor, s nagy lépésekkel elindult hazafelé. Villamosra nem is szállt, tíz percnyire laktak az állomástól. Amíg fölért a harmadik emeletre, úgy érezte, hogy 14* 211