Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Monoszlóy Dezső: Karácsonyi történet

a hideg is kirázza. Csöngetett, de nem nyitott senki ajtót. A házmesterhez kellett menni a kulcsért. Reszkető kézzel nyitott ajtót. Felgyújtotta a villanyt. S egyenesen az asztalra meredt. Egy kék boríték hevert ott. Siető kézzel bontotta fel: „Ne haragudj, Mihály, elmentem, bocsáss meg." Csak ennyi. Mihály a levelet simogatta az ujjai között. A szobában később nézett körül. Itt-ott hiányzott valami. Ilonka dolgai. De a rádiógramofon a helyén állt, az állótükör mellett. Mihály a tükör elé lépett. — Egy ilyen medve, egy ilyen bácsi, — morogta — na persze hogy elment. Ügy érezte, hogy a vad kísértetek, amik eddig benne tomboltak, lassan kilépnek belőle. Szelíd, mély szomorúság simogatta belülről. — Megírta, úgy, ahogy illik. A karácsonyfáért nyúlt. Szétoldotta a madzagot. A leszorított ágak most szétpattantak, mint hirtelen nyíló virág szirmai. Mihály szeméből észrevétlenül kibugygyant két könnycsepp. Aztán a rádiógramofonra nézett. Simogatta sokáig könnyes tekintetével. — Nemsokára karácsony, — dünnyögte magában — ezt elküldöm majd neki, úgy szerette... és hát Ilonka szép kicsi asszony volt, szép kicsi asszony volt — ismételgette, s a kezefejével elmorzsolta könnyeit.