Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Monoszlóy Dezső: Karácsonyi történet

a hernyótalp, ág, gyökér reccsent, szédülten zuhogtak a fenyőkoronák. Mihály egyre vadabbul vezényelt: — Neki! — De csak nem akart este lenni. Olyan fehér volt a táj, mintha a természet vásznat borított volna a sö­tétség elé. Mihály megtörölgette megizzadt arcát, s hogy az a furcsa nyugtalanság még egyre tartott, és a kidöntött fák is már jó halomba gyűltek, legyintett egyet olajos kezével, ez szó nélkül is annyit jelentett, hogy elég. A traktort megfordította, s az erdőn át el­indult hazafelé. A csárda így traktorral fél óra út vagy még annyi se. Feje fölött csattogtak az összehajló ágak. Mihály nem is hallotta. Ejnye, hiszen nemsokára kará­csony, még öt nap, akkor hazamegy. Két hónap óta először. Azóta itt él, ebben a vadonban. A múltkor még hiúzt is látott. Szerencse, hogy a motorberregés el­ijeszti a ragadozókat. — No szerencse — kapott az elképzelt veszedelmen Mihály, pedig valójában nem is erre gondolt. A felesége, Ilona bizsergett benne, de menekülni igyekezett ettől az érzéstől, mert egyszerre tele lett a szíve nyugtalansággal. — Mi az, talán meg­bolondultam? — sa kezefejével megdörzsölte a trak­tor ablakát. Mint szétriasztott árnyak hajlongtak előtte a bokrok, időnkint összetapadt hó hullt az útra, mintha az alkonyi égből hirtelen fehér madarak zuhannának a földre. Most egy kis patakon kellett áthaladnia. A széthasadt jégtábla nagyot roppant a súly alatt. A patak másik oldalán magános ezüstfenyő pompázott. A havas tobozok úgy lógtak rajta, mint a csengettyűk. — Jó lesz karácsonyfának, — vélte Mihály — éppen befér a szobába. Óvatosan közelített hozzá a traktor­ral, aztán a gyökere alá nyúlt és kibiccentette a föld­ből. De akadt még vesződség elég. Előbb a földet rázta le a gyökérről, a legtöbb gondot mégis a hazaszállítás okozta. Vigyázni kellett, össze ne törjenek az ágak, le ne guruljanak a tobozok. A traktor bódéja mögé erősí­tette, de nem keresztbe, hanem hosszába. így a trak­tor mögött a karácsonyfa, mint a fácán farka lebegett. Éppen jó lesz. Ilonka örülni fog neki. Mihály érezte, 207

Next

/
Thumbnails
Contents