Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)
Mikus Sándor: Társtalanok
A gyerek nem felelt, csak egyenletes szusszanásokkal fújta orra melegét az anyja karjára. Ahogy oldalt nézett, látta, hogy már alszik. Valami töprengésféle rajzolódott a két szeme közé, homloka áttetsző bőrére, de aztán ahogy tovább nézte, úgy tűnt fel neki, hogy néhol derengésszerű enyhület játszik rajta. Mint ahogy a felhő meg a napfény kergeti egymást az áprilisi mezők felett. Óvatosan felkelt és megadón hajolt föléje, hogy levetkőztesse. Akkor vette észre, hogy csupa sár a térde, mert a vékony szöveten átütött a lucsok, hogy az udvaron bukdácsolt négykézláb. Hogy ezt meglátta, újból eleredtek a szeméből a könnyei, mint egy kiapadhatatlan tömlőből.
/
