Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Dávid Teréz: Az utolsó karácsony

— Az! A Danes Pali gyilkosa. Mintha mi sem terhelné a lelkét, áll és krumplira várakozik. Kalmár begyömöszölte az ingét sötétkék vászonnadrágjába. — Talán nem is ő volt. — Szentséges uram! — csapta össze két pufók kezét Kalmárné. — Tán van két szemem? Meg aztán épp az a kockás ing volt rajta most is, amit akkor viselt. — Olyan inget a fél város visel. — De ez zöldkockás volt... — Zöldkockásat is ... — Csak nem kételkedik a józan eszemben? Vagy a Mariskáéban? ... No meg a pofa maga is elárulta magát. Amikor észrevette, hogy figyeljük, olajra akart lépni. De későn! Mi akkor már rég túljárogattunk az eszén. Mert akkor már ott állt mellette a zsaru. Kalmár megszokta, hogy felesége október óta a Danes Pali gyilkosát keresi, odáig azonban még nem jutott az asszony, hogy hatósági személyt is beavatott volna kutatásaiba. Ezért most egy pillanatra meghökkent. — Biztos vagy benne, hogy ő volt? — kérdezte szigorúan. — Mint a tulajdon létezésemben! — szorította jobb tenyerét szenvedélyesen a szívére Kalmárné, miközben Kalmár elgondolkodva húzta fel a zárat zubbonyán. — Felelősség! Nagy felelősség!... Csak azért, mert zöldkockás inget visel valaki... Százával árusítanak olyan ingeket mindegyik áruházban. — Két lépésre állt tőlem akkor, azon az éjszakán. Még a szeme rezdülésére is emlékszem. De hiszen maga is látta! Nyurga ... magas ... vörösképű ... — Sötét volt. Hogyan láthattam volna? Október óta a hatodik ember, akit megvádoltok ketten Mariskával! — Majd végül ráhibázunk. Ha ártatlan valaki, úgyis elengedik. Láthatta. — Pánikot csináltok!... Hát sohasem nyugszik meg már ez a nép? 2* 19