Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Marton József: Cézár halála

— Hát csak igyekezz. Holnap négykor találkozhatunk, ha akarod. Az utcátok végén, ahol bontani fognak. Jó? — Jó. Szervusz. Rezső megiramodott. Futás közben valami a combjához ütődött. Persze, az üveggolyó, amit önkéntelenül a zsebébe süllyesztett. Visszafordult. Misi a megállónál ácsorgott. — Itt felejtetted a tegnapi napot, cserebogár? — A golyó. Még nem mondtad meg, miért adtad vissza? — Ugyan ne hülyéskedj — legyintett Misi és felugrott a beérkező villamos lépcsőjére. — Már csak nem kapunk hajba egy vacak golyó miatt? Meg aztán... az én édesapám is kint volt a fronton. És az sem jött vissza. Másnap délután Rezső jóval a megbeszélt idő előtt a lebontásra ítélt házak közelében csellengett. A sarki órán két perc hiányzott a négyből, amikor éles fütty harsant fel mögötte. Megperdült. — Erre, cserebogár. Vigyázz a kapu szárnyára, rád ne dőljön — irányította egy ismerős hang. Rezső nagy üggyel-bajjal bevergődött a roskadozó fakapun. A köves udvart már felverte a gyom. Misi egy törmelékdombról integetett. — Gyere, elviszlek a főhadiszállásunkra. Csak nézz jól a lábad elé, nehogy szögbe lépjél. Az udvar végén egy földszintes házikó keresztezte útjukat. Tetőzete a falak tövében korhadt. Rezsőnek úgy tetszett, a zsindelyhalom alatt megmozdult valami. Visszahőkölt. — Ne légy anyámasszony katonája, — bátorította Misi — csak egy egér. A lakókat kiköltöztették, most az egereké a világ. Kár, hogy hamarosan lebontják az épületeket. Felőlem még várhattak volna vele. Hát nem izgalmas itt? 191