Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Marton József: Cézár halála

és zsírpárnás ujjaival megsimogatta a fiú kipirosodott arcát. — Jöhetsz gyakrabban is, van belőle elég. Hát a kis barátod ... ? — Nem kér semmit — vágott a szavába Misi. — Kezicsókolom. — Ügy is jó, csak vigyázz, mert még felrobbansz, te kis atombomba. Misi az utcán Rezső orra alá dugta a csomagot. — Szagold csak meg. Rezső orrát édes gyümölcsillat ütötte meg. — Rágógumi — magyarázta pajtása. — Külföldi. Ha szereted, vásárolhatsz tőlem. Neked kedvezményt is adok. Két korona darabja. — Hát másnak? — Kettő ötven, három, ahogy el tudom sózni. Amióta az üzletekben is kapható, már nem nagy cikk, de akadnak még, akiknek a márka a fontos. Nekem aztán subick, semmi jóságot nem találok benne. Keresni viszont lehet rajta. No, hát miért szontyolodtál el? — Tudod ... nincs egy vasam se — vallotta be restelkedve Rezső. — De ha holnapig hiteleznél... Elsütök néhány borosüveget, abból megfizetem. Misi cinkosán rávigyorgott. — Ha másképpen nem megy ... Te mindenre a szüléidtől szoktál pénzt kérni? — Nem, dehogy — tiltakozott Rezső. — Vasárnap például apa magával visz a meccsre. Tudod, neki nem ünnep a vasárnap, ha nincs kint a focin. Engem meg nem érdekel a futball, hát a mérkőzés alatt sört árulok. — Az nem rossz — bólogatott a másik elismerően. — Meg aztán lakik a házunkban egy idős házaspár, az ötödik emeleten. Azoknak is szoktam bevásárolni. — Stramm kölyök vagy, te cserebogár, — vágta mellbe gyengéden Misi — nyélbeüthetjük az üzletet. A dómtemplom toronyórája ütni kezdett. Rezső az óraütéseket számolta. — Hat óra, mennem kell. 190