Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Marton József: Cézár halála

Marton József: CÉZÁR HALÁLA — Add vissza. Nem érintették egymást. — Majd, ha fagy. Összeütődtek, én nyertem. — Nem igaz. Add vissza. — Vedd el, ha tudod, te cserebogár... A szöszke nekirugaszkodott, de a másiknak magasra tartott kezét hasztalan igyekezett lehúzni. Elkeseredetten erőlködött, aztán kibuggyant belőle. — Megmondom apámnak. Majd az ellátja a bajodat. A nyakigláb elhúzta a száját. — Abból nem eszel. A civakodás megszakadt. Nagyokat fújva méregették egymást. — Rezső, mit csináltok ? Ostorcsapásként vágódott közibük a váratlan hang. A kisebbik arca felragyogott, és tekintete segélykérően kapaszkodott a járda szélén álló magas férfiba. Sebesen magyarázkodni kezdett. — Golyóztunk, apa, és igazán nem is ütődtek össze, amikor ... — Ki látott ilyet, hogy ekkora sihederek golyózzanak, — szakította félbe idegesen az apa — igazán találhatnátok értelmesebb időtöltést is. Csak összekoszoljátok magatokat... Ne kódorogj el messzire, mert hatra otthon kell lenned. Szervusz. — Kezicsókolom, apa — horgasztotta le fejét csalódottan Rezső. — Jól beszél az öreged — jött meg kisvártatva a játszótárs hangja. — Magam sem tudom, mi ütött belém, hogy leálltam golyózni. Itt laktok? — pillantott fel a vakolatlan házóriásra. 188