Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Ásgúthy Erzsébet: Mama

Látta anyját ifjú éveiben, eszébe jutottak a ruhadarabjai, amelyek szinte elválaszthatatlanok voltak tőle, látta őt életének legkülönbözőbb mozzanataiban, amelyek már rég elmosódtak emlékezetéből, de most hirtelen, friss erővel újra előtolakodtak. Visszaemlékezett szokásaira, gyengéire, kettesben töltött küzdelmes, meleg éveikre. Egyszerre — mint jeges mosogatórongy — csapott szívére a jelen. Vajon mit adott ő az anyjának ... ? Mit adhatott, mikor maga is alig győzte erővel a mindennapok sodrát...! Most érezte, tudta, hogy még ez a kevés is fogyóban van a mai nappal... Minden, ami eddig volt, véget ért. Eltűnnek ezek az emlékek is, csak ő marad itt, üres kézzel és üres szívvel. Nézte édesanyja múló arcát a vibráló gyertyafényben. Ügy feküdt ott, mint aki már mindent tud. Feje kissé oldalt billent, nem volt még alátámasztva. Milyen rosszul fekszik... — gondolta Kropacsek. S ekkor hirtelen eszébe jutott a kis fejpárna. Ott feküdt nem messze az ágytól az egyik széken. Huzat nem volt rajta. Utánanyúlt. De félúton megakadt a keze, és szeme kerekre nyíltan tapadt a párnára. A szíve egyszerre vadul dobogni kezdett. Egy pillanatra tétovázva állt ott, aztán lábujjhegyen az ajtóhoz sietett és óvatosan kilépett a folyosóra. Néhány perc múlva izgatottan, lihegve visszatért. Megfogta a kispárnát és reszkető, ügyetlen kézzel belegyömöszölte a magával hozott tiszta huzatba. Aztán megállt vele az ágy előtt. — Mama ... — szólt halkan. — Mama ... Látod ? . . . Nesze ... És végtelen gyengédséggel a feje alá tette. 2 Szlovákiai magyar elbeszélők