Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Lóska Lajos: A kis szeplős

egyre csak iszik, kártyázik, egyre pénzszűkében él! A fiúból most is dől az alkohol, és követelődzik. — Nincs pénzem, Vilmos... Nincs! — Ne hazudj! Járt nálad valaki!... Tudom, hisz mindig jár... Ide a pénzzel! Mici arca elborul. Valami különös, szokatlan dac keríti hatalmába... Mindenki, az egész család őt nyúzza, tépi, nyaggatja! Ez a nagy, erős suhanc is! Hisz odaadhatná azt a huszonötöst, de nem, nem, most már azért se adja! Vilmos ütötte, rúgta, ahol érte. Először védekezett, de aztán már csak végigdőlt az ágyon, hasmánt, és fogát, körmét belevéste a lepedőbe, mert a dúvadként felbőszült, felajzott haramia még meg is erőszakolta volna. A fiú, belefáradva a dögönyözésbe, egy ideig még szitkozódott, fenyegetődzött, lehordta minden cédának, majd dühösen elment. Micinek fájt, sajgott minden tagja. Utált és átkozott maga körül mindenkit, de elsősorban önmagát, hogy képtelen kiutat találni... Fáradt, erőtlen, nincs önállóságérzete! Panaszkodjon fűnek-fának? Hasztalan. Az anyja jobban érvényesül. Ahol kell, mosolyog, ahol kell, érveket sorakoztat fel, hogy a lány csak kesereg, nem szeret az dolgozni, semmirekellő lusta némber, minduntalan csak férfiak után fut, „hiába, az apja vére!" Gondolataiba belefáradva, álomszerű kábulatba esett. Ügy érezte, mintha megsemmisülne... Elhal, megszűnik minden kín, keserűség, szégyen, csúnyaság, betegség... Ö, megszűnni, meghalni!... Erre már többször gondolt... Az elmúlás olyan lehet, mint... mint az alkoholos mámor utáni álom ... Csak nincs ébredés ... Másvilág ? Túlvilág ? ... Ő már szörnyűbb pokolba úgy sem juthat... Elenyészik ez a szánalmas teste ... A lelke ? Ha van is, azt már nem látja, nem ismeri meg senki... Kit sajnáljon itthagyni? Esetleg apját. Nem, őt se. Elment, más asszonyt keresett, új családot alapít. Mit keresne ő ott, nála? .., Vagy talán 168