Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Lóska Lajos: A kis szeplős

az anyját ? Hiszen az csak gyűlölte őt mindig ... Gyűlölte, mert apja mása, akit ki nem állhatott már azért se, hogy hozzá kellett mennie, hogy nem tűrte a kalandjait... A testvéreit sajnálja? Cselédje, rabszolgája azoknak! Nagy lármára, robajra riadt fel. Három részeg ember jött, tántorgott be a szobába. Mind a három anyja társaságából való ... Engedelmeskednie kell, velük kell mennie, a pincében mulatnak, kívánják a női társaságot. Elcipelték, mielőtt gondolkozhatott volna. Lenn a pincében kész pokol. Feldőlt poharak, csorduló bor, ordítás, röhej, sistergő gyertyák. Ő már csak fájó kábulatot érez, amint meztelen teste egyetlen sajgó sebként vonaglik a bortól nyálkás, undorítón savanyú földön. Hajnalban vánszorgott haza. Húzta, vonszolta magát, mint az eltaposott féreg. Az anyja már várta, nemrég érkezett a szolgálatból. Szeme sötét karikákból meredt lányára. Arca gyűrött volt, nagy, tagolt teste szétlöttyedt, amint kiengedte a feszes egyenruhából. Belepillantott a tükörbe, ekkor észrevette, hogy csúf lánya megütközve nézi. Féktelen düh ragadta el. A magára hagyott gyerek is kificánkolt a kocsiból és éktelen sivalkodásba kezdett. Hiába védekezett Mici jajongva, hogy anyjára hivatkozva cipelték el, ez csak olaj volt még a tűzre, hogy ő kimaradt ebből az orgiából, csak annál inkább, annál irgalmatlanabból csattantak az ütések, zuhogtak a rúgások... Mintha húsát vágnák, csontjait törnék... Jaj! Aztán elájult. * Másnap nem bírt fölkelni, láz gyötörte. Az anyja megrettent... hátha ragályos betegség!... és elküldte hozzá az orvost. Az megírta a receptet. Porok. Pontosan hármat naponta, különben veszedelmes méreg! 169