Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Lóska Lajos: A kis szeplős

Kinek is kellene ő életpárnak ? Ilyen arccal, ilyen testtel! És ilyen hírrel! zokogott fel keservesen. A kocsiban a gyerek is sírt. Mici gondolt egyet, kivette a kocsiból s a kebléhez emelte. A kis száj rátapadt, a kis markok dühösen gyúrták. Azt hitte, csacsika, hogy táplálkozik. Elszenderült. Miciben egyszerre ismét undor támadt. Eszébe jutott a barna vasutas ... Göndör, kék szemű... Nála is járt... Ez a kisfiú szakasztott mása ... Émelyegve tette le a gyereket. Utálta. Végigfeküdt az ágyon, sírás rázta. Ekkor rontott be a bátyja, Vilmos. Vele volt állapotos az anyja, amikor szép lány létére hirtelen férjhez ment a rút kőműveshez, aki tudott róla, hogy a falu leggazdagabb legénye udvarolgatott a nagyon szép zsellérlánynak. Az azonban csak később vált nyilvánossá, hogy anyja szülei, mindenáron menekülni akarván a nyomasztó szegénységtől, biztatták anyját, akkor még Marikát, hogy fogja meg magának a módos legényt. A legény szülei viszont, mint hitelezők, markukban tartották a nincstelen zsellércsaládot, s értesülve fiuk dolgáról, megfenyegették Marika szüleit, hogy a házacskájuk is dobra kerül, ha a lány azonnal nem tesz valamit. Szülei unszolására aztán Marika erőt vett ellenszenvén, férjhez ment Bazsa Jánoshoz, a kőműveshez, aki az első estétől fogva oly vakon szerette, hogy eszébe se jutott, hogy felesége mástól eshetett teherbe. Elhitte, hogy Vilmos érkezése szerencsés koraszülés. Anyja azonban sohasem tudta megszeretni apját. Pedig ez azt is megtette a kedvéért, hogy faluról beköltöztek a városba. Anyja úgy vélte, hogy kényszerházassága feljogosítja a csa- podár szerelmi életre. Végre is hajtotta, a város is nagyobb lehetőséget nyújtott, különösen, mikor jött a háború, és évekig férj nélkül élt. Kereset után nézett, kalauznő lett, ezer ismeretségi lehetőséggel. Ki is használta a lehető legmesszebbmenően. Az évek múlva hazakerülő férj szeme kezdett kinyílni. Vilmos, ahogy növekedett, egyre inkább hasonlított igazi apjá166