Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Lóska Lajos: A kis szeplős

Ló ska Lajos: A KIS SZEPLŐS A férfi felgyújtotta a villanyt. Igazított a ruháján, majd előhúzta feslett pénztárcáját. Fontolgatta, hogy ötvenest vagy huszonötöst adjon-e. Végül is az utóbbit nyújtotta: — Nesze, kis szeplős ... A lány hunyorgott a ráömlő lámpafényben. Megrugdosott, sovány macskához hasonlított nemcsak a külseje, hanem a magatartása is, melyben volt valami öntudatlan, meghunyászkodó hízelgés. A férfi szájíze kesernyés lett, ahogy nézte... Mi vette el az eszem ? — kérdezte önmagától. Mikor azonban unott tekintete a lány mellére tévedt, megértett mindent. Vézna, csenevész alakjához képest erős, a vörös hajúakra jellemző, vakítón fehér keblei voltak. Mici észrevette, merre tévelyeg a férfi tekintete. Tudatában volt, hogy egyetlen reklámja e két buggyanó hófehérség. Hagyta néhány pillanatig, hadd enyhítse csúnyaságát, azután kemény fogással ruhája nyílásába kényszerítette. — Ne adja így ... — hárította el közben a pénzt. Homlokán szégyenveríték gyöngyözött... Képtelen megszokni, hogy árunak tekintsék. Méghozzá olcsó árunak. Nem ér ötvenet, csak huszonötöt! Egy kiló borjúhús árát! — mosolyodott el

6 fanyarul. — Ért a becsléshez ez a nagy darab, mafla ember, nemhiába fölvásárlási tisztviselő! — Szóval ajándékot szeretne! — mozdult ingerülten a vásárló. Azok közé tartozott, akiket az ital durvává tesz. Volt a fejében most is. — Mért nem mondta meg előre, kisasszony, hogy mi kellene? — gúnyolódott. 163