Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Lehoczky Teréz: Ásó-kapa

hogy kérdezik, miért tette. Minek bántani, zaklatni egy szerencsétlent, majd elmondja magától is. Ám eljön a kórházba a hatóság is, kihegyezett ceruzával, jegyzőkönyvvel. Mert rendnek azért kell lennie. Emberséges embert szokás odaküldeni, aki az öngyilkosjelöltet nem teremtettézi össze csupa jóakaratból. Meg is kezdi a mondókáját mindjárt: — Ne féljen, nem azért jöttem, hogy eljárást indítsunk. Nem mondjuk meg senkinek, de nekünk tudnunk kell, miért követte el ezt a szamárságot... Hátha segíthetünk is valamiben ... Ilona legyint. — Tizenhárom esztendeje élek egy férfival. Két gyerekünk is van. Iskolások. Nem tudunk törvényesen egybekelni, az első asszony nem akar válni... Hát csak ezért... A rendőr nem szól semmit, csak bólogat. Majd feláll és kotorászni kezd a ruhájában. Tapogatja a nadrágját, a hátsó, belső, mellső zsebeket, mindenféle rejteket, már ahová a férfiak elraktároznak, eldugdosnak minden fölösleges és zseblyukasztó holmit. Aztán a homlokára üt, az aktatáskájából kihalász egy újságot. — Talán már az újságba is kiírták? Még ez hiányzott! A férfi rámutat egy hasábra, pár soros hírre. — Ma jelent meg ... — mondja. Ilona olvassa, és szemébe könny szökik. Olvassa még egyszer, és még egyszer, utána két kézzel rázza meg egyenruhás látogatója kezét. Aztán ráveti magát az ágyra és görcsösen sír. A rendőr meg nem is irkafirkál, összehajtogatja példásan az újságját és csendben elmegy. Csak annyi volt az újságban, hogy törvényjavaslat van a házasságjogi törvény harmincadik paragrafusának kiegészítésére, olyan értelemben való „novellizálására", hogy úgynevezett papírházasság esetén a házassági kötelék, ha a társadalom érdeke úgy kívánja, az ártatlan fél akarata ellenére is felbontható legyen. 160