Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Lehoczky Teréz: Ásó-kapa

megaláztatást látott. Naponta járta a panasz, többnyire túlfűtött, túlszínezett: — Képzeld! Elmentem a gázgyárba. Bejelentettem a kifúvatást. Kiírják a megrendelést, hogy Bauer Vilibald, Nyárfa utca 24, aztán aláíratják velem. Mikor meglátják a nevemet, rám förmednek, hogy ki vagyok én, hogy helyetted rendelek, miért nem jössz te magad. Tudják, a gyalázatosak, hogy együtt élünk, azért pimaszkodnak! Vilibald csillapítja. Hiszi is, nem is az effajta sérelmeket, mert a gázgyáron kívül ugyanez volt a villanynyal, vízdíjjal, a szemetessel, a boltossal, a szomszédokkal. Mégse ró fel semmit Ilonának, mert megérti, hogy ennek az asszonynak igaza van ... Tizenhárom esztendeje él vele, két gyereket szült neki, persze hogy szeretne rendes, férjezett néven szerepelni, bátran szembenézni akárkivel, nem pedig hümmögni, meliébeszélni, ha magyarázkodni kell. A másiknak? Hm... Annak is igaza van. De még mennyire. Otthagyta négy gyerekkel, koldusán. Van-e ilyesmiben egyáltalán igazság ? A seb nemhogy gyógyult volna, ellenkezőleg mérgesedett, gennyedett a múló évek alatt. A gyerekek sírva jönnek az iskolából: — Anyu, a Kropacsek Jóska azt mondta, hogy zabigyerekek vagyunk! — Apuka, verd meg a Veréb Marcsát, fattyúnak csúfolt az utcán! A mamájával ment, az rá se szólt! Ilonában feneketlen a gyűlölet a másik asszony iránt. Ügy érzi, naponta megalázza, szeretőnek, szajhának nevezheti... Pedig ő csinált embert Vilibaldból! Miért nem válik ? Micsoda aljasság bosszút tartani ? Csak nem mondhatja, hogy mindezek után még szereti és visszavárja Vilibaldot? A ferdeképű, sánta ördög! Bizonyára szobaurakat tart magának a felhúzott kőházban. Jól megy neki, könnyű neki. Már csak egy gyerekre van gondja, a többi kint a házból. Kölcsönt is kikunyerált magának a házépítésre. Kikilincselte, őt szapulta érte. 153