Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Lehoczky Teréz: Ásó-kapa

kivonultak hazulról, elöl ment az „ember", mögötte az asszony, fejkendősen. Eleinte Vilibald csak mosolygott a parasztkapzsiságon, az örökös barkácsoláson, azon, hogy a kenyérmetélésnél még a morzsákat is iszákba fogják fel, de mikor belőle is rendszeresen kiszorítot­ták a „zsebpénzt", azzal, hogy kár gezemicére ki­dobálni, mikor ott a rengeteg sok pulya, hát kiköpte magából a feltorlaszolódott mérgeket ő is, egyazon virágosán, városias-rondán. Szó se róla, megvolt benne az igyekezet, hogy bele­illeszkedjék az új család napirendjébe, életfelfogásába. De csődöt mondott vele. Még ki sem nyitotta az ajtót, máris elébe tálalódott a könyökig megunt, mindig egy­forma kép, arcába csapott a hagyma-, faggyú- és szappanszag, és máris szétlöttyedt a szép akarat, meg­pörkölődött a jó szó gyapjúja. Apósnak, anyósnak egy jó szó nem sok, még annyi se jutott, amiért azok is felpaprikázva várták, hogy eldalolják a nótáját egy­némely „úri" emberről. Nemigen lelte kedvét már az asszony teste mellett való kuporgásban sem. Annak pocsolya-langy lett már a szerelme, gyakran elutasította őt fáradtsággal vagy tűrte a férjszerelmet tüntető közönnyel és szemre­hányásokkal, hogy megint teherbe eshet. Elvágyott innen, el, nemcsak a viskóból, de az egész házasságból. Izgatta egy özvegyasszonyka, aki nyugdí­jat húz hirtelen elhalt férje után és a gyárnegyedben lakik, saját kisúri házában. Előtte csöppnyi kert, két törpével, kavicsvárral. Varr. Egész nap zúg a kerék, próbálgatnak ruhaderekat gyárilányok, kifutók, kis­pénzű fehérszemélyek. Gyűlik a guba, ha nem is sok ... Ez, ez kellene, ez a nyugalom, ez a csend. Ülni az asz­talnál cikóriás kávé mellett, kínálgatásra enni a liba­töpörtyűs pogácsából és hallgatni a nem-igazi panaszt, a túlzásokat, hogy nincs pénz, mert senki se flancol, de közben a tulipános ládikóban ott fekszik a takarék­könyv, mellette a kispersely, amelybe még a tízfilléres is bevándorol. Jaj, csak el lehetne szabadulni! Csak 142

Next

/
Thumbnails
Contents