Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Lehoczky Teréz: Ásó-kapa

Lehocky Teréz: ÄSÖ — KAPA. Történt Tudjistenhol városában, ezerkilencszázharmincöt tavaszán ez a matuzsálem-régi, semmi-új história. Zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék. A park csupa sár, a kanális zúgott, nyelt hangos kortyokban. Mégse törődik vele a város nagypokla. Autósátánok tülkölnek, rohannak, előznek, belécsenget a villamos, közéjeüvölt a tűzoltóautó szirénája, az emberek kiabálnak, mert rendes szót nem érteni. Minden mozog, lábatlankodik, tülekedik. Senkinek sincs ideje — ez az új idők betegsége. Az idő pénz — mondja a kapitalista világ a maga szövevényes jeligéjét. Minden percet, mozzanatot fel kell használni a töke reprodukciójára, szuperprofitra, sürög, buzgóskodik, jezsuitáskodikmacchiavelliskedik a kapitalista, sietteti a lépteket, a gépek hajtószíját, az iramot, az akkordot, „a tőke nagyobb dicsősége" kedvéért. Ezért tolják irgalmatlanul, könyökkel, bokával a csörtetők, az ügyesebbek az élhetetlenné váltakat, ezért árul perecet, fésűt, cipőfűzőt és játékballont a lábnélküli polgár, verklizik a hadirokkant és dúskál koldusságban a rózsafüzérező ember az utcasarkon, míg benn a kávéház párnáján kövér kínai-pincsí-uracsok hörbölik a tejszínes kávét asszonyuk mellett. A bordélynegyed utcáinak pókhálójából már megindult esti lesre az örömlányok raja, esendőn, sóváran a pénzmagra, féltékenyen a konkurrenciára, ha mindjárt csak bárgyúra, féllábúra vagy akár olyanra vetnék a szemüket, akit a kór már úgyis kicirkalmazott. Ebben az iparágban nincs választás, sem kiválasztódás. 137