Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Ásgúthy Erzsébet: Mama

Ásgúthy Erzsébet: M AM A . Kropacsek urat, mikor az üzemből hazajött délben, felesége már az ajtóban azzal fogadta, hogy megint baj volt a mamával. — Alighogy bevasaltam a ruhát, — hadarta — mindjárt mentem is, hogy elrakjam a szekrénybe, hát a kispárna-huzatok közül máris hiányzott egy! Rögtön tudtam, hogy csak az anyád vehette ki a csomóból, mert más nem járt a szobában. Hát mondom szép szóval, vékony hangon, egész szelíden: „Ugye, mama, megint hozzányúlt a vasalt ruhához?" De még be sem fejezhettem, már magánkívül volt az izgalomtól, hogy ő sose nyúl semmihez, tudhatom jól, pedig hát a múltkor is ő ette meg a szilvakompót maradékát, no de hisz én nem sajnálom tőle, nem azért mondom, miattam akár az egész spájzot is megeheti, ne mondja, hogy a pénzéért éhezik minálunk, hanem hogy a vasalt ruhába csak úgy beleturkáljon, az már mégiscsak sok egy kicsit! És még szólni se lehet neki, mindjárt megsértődik. Márpedig nem úgy van az, hogy akármikor tiszta huzatot lehessen előráncigálni, nem adják a szappant ingyen, a mosógép se forog magától... Csak úgy a tisztából kihúzgálni, ami éppen eszébe jut, és még letagadja, ha szólok neki! Hallottad volna csak, mit művelt, ahelyett, hogy egyszerűen visszaadta volna a huzatot! Még neki állt feljebb, hogy én ne követeljek rajta semmit, biztosan rosszul számolták össze a ruhát... „Rosszul számolták!"... Én számoltam! Én magam! Hát csak tudom, mennyi volt!... De ő mindig friss fehérneművel követelődzik, pedig már megmondtam, hogy elég, ha egy párnán alszik, minek még 12 V