Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Turczel Lajos: Bevezető

szolgálható Mikszáthon és Móriczon, hanem még Baksay Sándoron és Jakab Ödönön sem jutott volna túl; egészen elvétve, itt-ott észleljük csak a modern ;próza nyelvi és stílusvívmányainak, új szerkesztési megoldásainak és fogásainak jelentkezését, hatását. Novellairodalmunk formai fogyatékossága szorosan, okozatilag függ össze a másik fogyatékossággal: a tematikaival. Ha novellásköteteinket forgatjuk vagy a folyóiratokban közölt novellákat olvassuk, azt kell látnunk, hogy novellistáink nagy része még a múltban időzik, tematikailag a múlt emlékeiből, élményeiből él. Ez az állapot a mi antológiánk írásaira is szükségszerűen jellemző. A 24 novellából alig van kettő-három, amely már közvetlenül és amellett helyes -problémaérzékkel és politikusán szocialista jelenünkhöz nyúlna. Jól értsük meg a dolgokat! A novellaírásunkban eluralkodó múlt-tematikát nem eszmeileg, tartalmilag kifogásoljuk. Nem azt vetjük novellistáink szemére, hogy a múltat szocialista tudatosság és tendenciózusság nélkül ábrázolják, hanem azt, hogy úgyszólván csak a múltat ábrázolják. Novellairodalmunk további fejlődését, eszmei-esztétikai erősödését elsősorban a tematikai megújhodás, a szocialista jelen és jövő problémáira való koncentráltság biztosíthatja. Ez teszi lehetővé novellistáink számára, hogy a szocializmus építésében, az emberek átformálásában a párt segítőtársaként közvetlenül és cselekvőleg közreműködjenek. Ugyancsak a tematikai megújhodás alkotja legfontosabb előfeltételét annak is, hogy novellaírásunkban végre a formai megújhodásra, felfrissülésre is sor kerüljön. TURCZEL LAJOS