Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Kónya József: Öcsike ateista lett

Hát ha isten bizony, és ezt Nyemcsok Feri mondja — aki csúzlival a szeme láttára lőtt le egy verebet, a Dunánál meg lapos kaviccsal húszat is baktatott —, akkor valaminek kell lenni a dologban. A fiúcska lelkében birokra kelt az ideális és a materiális világnézet, ami szörnyű belső hasadást okozott. A kisöreg — mert a felnőttek közt nevelkedett gyermek koravén tudóssá válik — elhatározta, hogy Feri felvilágosító tevékenységéről nem szól senkinek, hanem maga deríti fel a színtiszta igazságot. Majd ő megtudja, ki hozza a karácsonyfát. Karácsony előestéjének délutánján Öcsiké eltűnt. Egyszerűen nem volt sehol. Otthon még örültek is, hogy nem lábatlankodik a lakásban, mert hát a Jézuska gyerekek előtt feszélyezve érzi magát. Jobb így, hogy a kis emberpalánta kint építi valahol a hóembert az aranyifjúsággal. Anyu a konyhában sürgött-forgott, apu anyu határozott parancsára a kávéházban olvasta az újságját, Dodónak szigorúan meghagyatott, hogy csak vacsorára jöjjön haza, s így csak Duci volt otthon Gyuszi bácsival. Gyuszi bácsi áldotta a véletlent, hogy zavartalanul együtt lehet Ducival, pedig ez — amint látjuk — anyuka ravaszkodásának szüleménye volt. Gyuszi bácsi ugyanis nem tartozott a családhoz — mert még nem nyilatkozott. — Nem tudod kiugrasztani azt a mamlaszt a bokorból? — háborodott fel egyszer anyuka, mert Duci már a huszonnegyedik életévében járt (istenem, hogy rohan az idő!) és még mindig hajadon volt, Gyuszi bácsi meg gépészmérnök lévén — nem volt éppen megvetendő parti. — Ugyan, mama! — sütötte le Duci a szemét. — Csak nem fogok én kezdegetni! Kellessem magam, mint valami... mint valami... — Kellesd magad! — szigorúskodott anyuka. — De hogyan? — kérte ki Duci az anyai tanácsot. 112