Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Kónya József: Öcsike ateista lett

— Ó, te szerencsétlen! Még hogy hogyan? Talán a kacsát az anyja tanítja meg úszni? Azt hiszed, hogy az a mamlasz apád elvett volna engem, ha nem kelletem magam? — Igen — tett szemrehányást édes szülőjének Duci. — Maga az oka, hogy ügyetlen vagyok. Amikor kicsi voltam, letörte bennem a nőiességet. — Én? — csodálkozott rá anyuka. — Hát nem mondta mindig, hogy ne húzogassam fel a szoknyámat, mert az nem illik? — Az akkor volt — mondá anyuka. Szóval Gyuszi bácsit fogták, bár ez nagyon csúnya, de általánosan ismert kifejezés a gyanútlan férfi behálózására. Ennek a fogásnak egyik fogása az volt, hogy kényelmetlen elemek eltávolítása után a mama a konyhában sütött-főzött, mert Gyuszi bácsit is meghívták a karácsonyesti vacsorára, és ki akart tenni magáért, a fiatalok pedig az ebédlőben helyettesítették a Jézuskát. A karácsonyfát felállították a kis asztalra és öltöztetni kezdték. öcsiké csak erre várt. Zajtalanul kibújt a hálóban az ágy alól és az üveges ajtó csipkefüggönye mögül figyelte minden mozdulatukat. Gyuszi bácsi aggatta a fára a szaloncukrot, Duci meg adogatta neki. Gyuszi bácsi nagyon hálás volt a segítségért, minden cukorért egy puszit adott Ducinak, aminek az lett a következménye, hogy Gyuszi bácsi arca kibatikolódott, mert Duci nem csókálló rúzst használt. — Egy cuki, egy puszi, egy cuki, egy puszi... — huncutkodott Gyuszi bácsi és oly bárgyún mosolygott, hogy az rémes, de ez egészen jól állt neki. — Ezeknek nincs semmi fantáziájuk — gondolta öcsiké. — Nem tudnak más játékot kitalálni? Már azt gondolta, hogy nem nézi tovább ezt az ostobaságot, de ekkor Gyuszi bácsi és Duci szerepet cseréltek. Most Duci állt a székre, és Gyuszi bácsi ô Szlovákiai magyar elbeszélők 113