Turczel Lajos (vál.): Szlovákiai magyar elbeszélők (Bratislava. Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)

Turczel Lajos: Bevezető

irodalmunkkal, de három közelmúltban megjelent kötet (Kónya: Dalol a Tátra, Macs: Téli világ, Lovicsek: Haragosok) bírálata kapcsán a mai szlovákiai magyar novellát általában is világperspektívába állította. Fabry kritikája szigorú, de segíteni akaró, konstruktív. Nemcsak a konkréten megbíráltak, hanem összes íróink (és kritikusaink is) komoly és hasznos tanulságokat meríthetnek belőle. Felvethetné valaki a kérdést: taktikailag nem volt-e helytelen ilyen jellegű antológia kiadása olyan időben, amikor széltében-hosszában a novella válságáról, sót — eltúlozva a helyzetet — a novella haldoklásáról beszélnek?! Nem lett volna-e célszerűbb kivárni ennek a válságnak elhullámzását ? ! Az ilyen kérdésekre csak elutasító választ adhatunk. Irodalmunk egyes ágazatainak, műfaji területeinek egészséges fejlődése és okos fejlesztése azt kívánja, hogy irodalompolitikánkban és kritikánkban ne tűrjünk, ne kultiváljunk semmiféle potemkinizmust és irodalmi szembeköt ős dit. Ha azt akarjuk, hogy novellaírásunk a mai általános, de hitünk szerint csak átmeneti válságból kilábaljon és erősödjön, korszerűsödjön, akkor ehhez elsősorban is a jelenlegi állapot bátor és Őszinte kritikai felmérésére van szükségünk. Az ilyen kritikai felmérést segíti elő ez az antológia is jelenlegi erőink bemutatásával, novellaírásunk keresztmetszetének nyújtásával. Rövid bevezetőmben nincs szándékom előkritikát gyakorolni és az antológia kritikusainak útmutatásokat, szempontokat adni. Néhány kritikai észrevételt azonban a kötet válogatójának minőségében sem hallgathatok el. Véleményem szerint novellaírásunkat a fejlődésben, korszerűsödésben főképpen két fogyatékosság fékezi: az egyre inkább elavuló formai tradíció nyűgei és a mai, korszerű tematika hiánya. Egy-egy novellát olvasva sokszor az az ember érzése, mint hogyha novellairodalmunk nemcsak a klasszikus értéket jelentő, de ma már kizárólagos példaképül nem 10