Tamás Mihály: Sziklán cserje

Föld - Sors

— Azután meg azt kezdte el, hogy hogy' vóna, ha ő tudná, hogy a magáéba dogozik . . . mert hát apja, apja ... de még sem ez az igazi dolog . . . meg az öregnek már nyugalom jár, dógozott eleget életében . . . puha kenyér, puha hús, puha ágy, borocska ... mit töröm magam? Csele András csak elnézett a sövény felett, a maga udvarára nézett. Neki lányai voltak, fia egyse, a lányok széjjelmentek, kiki a párjával, ő maradt otthon, ő is a párjával. Szógalegényt vettek, az dolgozott, ő csak komandérozott. — Hiszen úgy kéne lenni. . . — Amikor készen lettünk, oszt jöttünk a közjegyzőtől, akkor ott helyben az uccán kezdett rajta kijönni a rossz. Aszondom, gyerünk be Pipanyakhoz, mire ü szólt, hogy ü olyan ronda helyre nem megy, ü Rikterhe jár, ha a városban van, a mázsaház mellé, ott fehér abrosszal van betakarva az asztal. Aszonta, ha apám Pipanyakhoz akar menni, hát menjen, de ű megyen Rikterhe. Mit tehettem, mentem én is Rikterhe. — Hallottam rúla . . . — Errül? — Errül is .. . Meg Rikterrül. Doktorok járnak oda, oszt az egyik doktor azt mondta neki, hogy Rikter úr csináljon kevesebb habot, akkor majd több ser fogy, meglássa... he... he... Szárazon nevetett, nem jött már neki a nevetés. őre«; János nem nevetett, ő csak azt mondta, magának mondta, amit mondott: — Attúl oszt megfordult minden . . . semmi se vót jó, amit én csináltam. Még a menyem csak haggyán, de a fir 99