Tamás Mihály: Sziklán cserje

Föld - Árverés

az otromba jószágot, a felesége kikergetné vele. A végrehajtó hangja lesújtott. — Harmadszor! Az ügyvéd fanyar nevetéssel tette le a pénzt a végrehajtó elibe. — Ujabb költség . . . gyerünk tovább. A végrehajtó nehezen vitte a szeméhez a papirost, nehezen olvasta a következőt. — Két darab lószerszám . . . Amikor megszületett kis Péter, a jóságos Isten is, mintha rájuk nézett volna. Jól beütött az esztendő, meg aztán munkácsi zsidók jöttek, megvettek egy nagy darabot a grófi tölgyesből, kellett a fuvar, Péter elszegődött hozzájuk, először egy pár lóval, azután, amikor meggyűlt a pénz és még sok volt a fuvar, még egy párat vett. Szerszámmal, szekérrel. Azután tavasz lett, lápos lett az erdő, nem lehetett fuvarozni a fát, otthon állt a négy ló, csak a takarmányt pusztította. Még azután beteg lett a kis Péter, torokgyikja támadt, kapkodva szedte már a levegőt, kicsi orcája kigyulladt, orvos kellett, de hamar. Befogott Péter, orvosért ment, de nagyon ment és nagyon is jött, szerencsére, még nem lett késő, megmaradt Péterke, de hajnalra mint a két ló felfordult az istállóban. így lett a két lószerszám az ügyvéd martaléka. A két ember hozta is már a két szerszámot. Igás szerszám volt csak, de jó karban volt, nem igen volt még szakadás rajta. A becsüs kiáltott. — Két darab lószerszám... — félrepillantott, a szerszámra — hatvan korona. 76