Tamás Mihály: Sziklán cserje

Föld - Árverés

Mozgás támadt kint a kerítésen túl. Hatvan korona? . . A hosszú fekete Nagy Imre szólt leghangosabban, neki volt a legtöbb földje a határban. — Hatvan korona? ... az őszön ugyanilyenért, de egyért háromszázat fizettem Bémátyásnak. Igaz, hogy uj volt, de egyért fizettem annyit. Az ügyvéd idegesen várta, hogy árverelő legyen, de nem lett, hát megint ő szólt. — Hatvanegy . . . A végrehajtó letette a szemüveget a tornácdeszkára, ugy nézett el az udvar felett. — Hatvanegy . . . először . . . hatvanegy másodszor . . . Kintről, a kerités mellől bekiáltott Nagy Imre. — Hetven ... az anyja istenit. Nagyon mozgás lett egyszerre az udvar. A végrehajtó szólt, lassan, kivárva. — Hetven . . . először . . . File Andrásnak ugyan nem volt csak egypár lova, de szándékában volt venni még egy párat. Csak a szerszám miatt vonakodott, még arravalója hiányzott. — Nyolcvan. — Nyolcvan először .. . Nagy Imre igen ránézett File Andrásra. Magasról, hidegen. — Száz! — Száz . . . először ... Az ügyvéd rosszszagú megelégedéssel dörzsölte a kezét, így igen, igy már más. — Százötven! — Százötven . . . először . .. százötven . .. másodszor.. . 77