Tamás Mihály: Sziklán cserje

Föld - Lóvásár

LÓVÁSÁR — Oszt ugy gondolja, hogy mind a kettőt elaggya? — Persze, hogy ugy, egyiket nem a másik nélkül. Hadd vigye a rosszat a jó. Az ostor hegyével meglegyintette a szürkét, hogy szaporábban lépjen, a másikat, a pejt nem kellett biztatni, ment az magától is, buzgalommal, nagy igyekvéssel. De ez a szürke, ez egyre azon volt, hogy könnyedén himbálózzék az istráng a hasa mellett. — Háromezer korona a kettő, egy krajcárral se kevesebb. Az asszony meghuzogatta magán a nagykendőt, hűvös szelek jöttek még a Vihorlát felől, ritka már a szövése ennek is, jó lenne, ha tudnának venni ujat a vásárban. — Két tehénnel mégis csak többre megyünk. — Többre. — Csak oszt a szekérrel mi lesz lú nélkül? Ignác vállát rántotta az asszony felé. — Avval meg te ne törődj, merhogy én se törődöm. Lesz, ahogy lesz. — Jó . . . 63