Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Meglökött,hát nem szeretem

— Van hát. — Micsoda? — Azt nem mondom meg. A nénje faggatta, de Juci nem árulta el. Közben a trafikbódé elé értek, a trafikbódé ablakában képeslapok voltak kiakasztva. — Vegyünk egy képeslapot. — Minek az neked. — Megírom és elküldöm Jóskának. — Kinek? — Hát Jóskának. — Melyik Jóskának? — Hát Jóskának. — Hiszen írni 6e tudsz. Juci fölényesen felkacagott. — Dehogy nem! Csak tetszett volna látni, milyen hoszszú levelet írtam anyunak tegnap. — Hát aztán mit írtál? Juci félkezében a baba skatulyája volt, a másik kezével fontoskodva magyarázott. — Hát rajzoltam egy vonatot, amilyenen Pestre mentünk tavaly, apu azt majd elküldi anyunak, hogy anyu üljön bele és jöjjön haza. A nénje arca komolyra vált és megvette a képeslapot. A nagyanyja háza elé értek, ott Juci megállította nénjét. — Meggondoltam. Mégis csak megmondom a titkomat. — Hadd halljam. — Tessék lehajolni ide. A nénje lehajolt, a fülébe súgta, de jó hangosan. — Szerelmes vagyok... 48