Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Meglökött,hát nem szeretem

A nénje szava jó pillanatra elakadt. Nem tudta nevessen-e vagy csodálkozzék. Rámeresztette a szemét. — Szerelmes vagy? Juci mosolygott, rejtélyesen, mint minden asszony, amikor szerelemről beszél — Ühüm. — Kibe, te? — Jóskába. — Milyen Jóskába? — Hát Jóskába. Az udvaromon mostanában három lakatoslegény dolgozik. Egy vasbeton hídhoz hajlogatják a vasakat. Gyuri a fősegéd, meg Pista, meg Jóska. Jóska nagydarab ember, délére már mindig bajuszt mázol bajusztalan arcára a vas szennye. — Hát nem tetszik ösmerni Jóskát, ott dolgozik nálunk az udvarban? Ma reggel is kaptam tőle egy nagy darab vasat. Misu nem kapott. Tegnap meg karikát csinált, nekem adta. Misu kérte, nem adtam oda neki. Bementek a nagyanyjához. — Tessék már hallani, ez a leány szerelmes! Juci nem bújt el, cseppet se szégyelte, hogy szerelmes. — Igen hát! A nagyanyja összecsapta a két kezét. — Kibe, te kofa? — Jóskába. — Milyen Jóskába? — Hát Jóskába. További felvilágosítást nem volt hajlandó adni. Ezalatt én a szomszéd városban voltam, ott akadt vala4. Tamás: Sziklán cserje. 49