Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Meglökött,hát nem szeretem

állott, a nénje elgondolkozott, nem vette észre, túlhaladt mellette. Juci utána kiabált: — Tessék csak visszajönni. Visszajött. A. gyerek komoly arccal nézett rá. — A babának cukrot kell venni, mert nem lesz akkor ebédje. Bementek. A nénje savanyú cukrot akart csomagoltatni, mert az olcsó, de Juci közbeszólt: — Nem, az nem jó, ilyet tessék venni. A csokoládés-rumos meggyre mutatott, piros-ezüst papirosba volt csomagolva és korona volt darabja. -— Anyu is mindig ilyet akar, apu mindig ilyet vesz neki. Megvettek három darabot. Egyet a babának, egyet magának és egyet az öccsének, Misunak. Könnyült sóhajtás szakadt fel kicsi melléből, amikor zsebébe rejtette a három nagy cukrot — Nna, most már mehetünk haza. A nénje szótlanul ment mellette, ő meg egymagában tanakodott. — Most már van babám is, cukrom is... Misunak rincs babája... dehát ő fiú, neki nem is kell baba... titka sincs Misunak... Erre a szóra felfülelt a nénje, ránézett a mellette siető csepp asszonynépre. — Mije nincs Misunak, te? Juci egy kicsit zavarba jött. — Titka. t — Hát neked tán van? Büszkén nézett fel a nénjére. 47