Tamás Mihály: Sziklán cserje

Gyermek - Karácsonyi fények

És mór szaladt is a hóban, a Magdival való vidám kacagások felé. A fiú a bélyegeit vette elő, azokat rendezte. A kályha mellett áll a nagy karosszék, ez az ő helye, a szék karjára ki lehet nyitni a nagy bélyegkönyvet. A bélyegeket nézte és az ablakot nézte. Kint szép fehér pelyhekkel hullott a karácsonyi hó. Gondolkozott. Tenyerébe hajtotta a fejét és a két gyermekszemben öregek voltak a gondok. Negyven koronája van, tizet Laci bácsi adott, tizet meg Emil bácsi, tizenötért eladta a négykerekű biciklit Müller Pistának, a többi ötöt aputól csalta ki apránként. A bélyegkönyvet bezárta, fell^ipta a kabátját, kalapját, kisomfordált a konyhába, Borcsa néni mosogatott, nem ügyelt rá, nem vette észre, hogy a kabát is rajta van. Elszaladt Lőrinc Misuékhoz, azután Lőrinc Misuval együtt Mitók Janiékhoz és amikor már együtt volt a három cinkos, a három apró ember együtt szaladt a piac felé, ahol ilyenkor fényesre világított boltok kínálták kincseiket a karácsonyi szívek felé. A karácsonyfára még alkudott is, de a cukrosboltban már megfizette azt az árat, amit kértek, mert az idő szaladt és neki még sok dolga volt. A karácsonyfát Mitók vállalta, ő volt a legerősebb, de meg az ő apja favágó volt: a fa vastag tövét a vállára tette, hátul a havat seperte a fa vége. A kis ember nem látszott a nagy fától, úgy tetszett, mintha a fa magától csúszna előre a havon. A cukrot és a gyertyásdobozt Lőrinc Misu vitte, őrá a füge meg a narancs jutott. A verandaablak nem volt kilincsre zár43